A hétvégi nagy havazás nyomán gyönyörű fehér lepel lepte be a várost. Persze ilyenkor a gyalogosoktól, az autósokon át a buszsofőrökig, mindenki megbolondul egy kicsit. Mintha még nem láttak volna havat. Vagy telet.

Szeretnék valamit alkotni. Valami maradandót. Valamit, amire mindig örömmel gondolok vissza. Valamit, amit mások is értékelnek. Valamit, amivel nyomot hagyhatok magam után, hogy amikor már nem leszek, akkor is legyen aki rátalál az alkotásomra és örömét leli benne.

Valamit, amivel átadhatom örömömet és boldogságomat az utókornak.

Valamit, amit dédunokáim is szívesen mutogatnak majd gyermekeiknek - "Nézd, ezt üknagymamád csinálta!".

Valamit, amire büszke lehetek.

Valamit, ami csak az enyém.

Valamit...

.

.

.

De mit?

Nem igazán tudtam az elmúlt napokban, hogy mit posztoljak, így hát végül úgy döntöttem megosztok veletek egy kis zenét.

Mert az mindig segít...

A Mandowar zenekarról egy német fesztiválon hallottam először, amikor kiálltak a színpadra és elkezdték a leghíresebb rocktörténelmi számok feldolgozott verzióját játszani. Mindezt egy sajátos country stílusban, fergeteges hangulatot teremtve a színpadon és a nézőközönségben.

Azóta kerestem őket mindenhol az interneten, de csak most először találtam róluk értelmes minőségű videókat Youtube-on. Mint kiderült van egy-két saját számuk is a feldolgozásokon kívül, de ez nőtt a legjobban a szívemhez a koncert során, így hát ez lesz:

U.i.: Érdemes a közepét kivárni a zenének. ;)