...hiányzik a tavasz...

...hiányzik a tavasz...

"A pulóver az a ruhadarab, amelyet a gyereknek haladéktalanul fel kell venni, ha fázik a mama."

 "Az élet folytatása az emlékezés egy módja. Noha szeretteink már nem lehetnek velünk, mi helyettük is tovább élünk."

/Albert Y. Hsu/

"Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant."

/Antoine de Saint-Exupéry/

"Az ég s a Balaton vize együtt sír és együtt nevet, együtt derül és együtt borul, együtt mosolyog, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz hitvesek. Ha az egyiknek nézel a szemébe: tudod már, mi van a másikban is."

/Eötvös Károly/

"- Papa, érdekesek a városok?

- Szerintem nem túlságosan.

- Akkor miért építenek az emberek városokat (...)?

- Félnek a magánytól. (...)

- A városban nincs magány?

- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni."

/Szergej Vasziljevics Lukjanyenko/

"A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk - gondolta -, kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testűeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörű víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre."

 /Ernest Hemingway - Az öreg halász és a tenger/

"Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (...), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle."
/Tony Parsons/

.

.

.

...kidolgozás alatt...

- Sirius! Hova tűnt a szalámi a szendvicsemből?! És miért fekszik a zsemle fele a földön?!
- Milyen szalámi, hol? Én nem láttam itt semmiféle szalámit. Ez a fél zsemle pedig már itt hevert, amikor megtaláltam...
- Igen, persze, biztos vándorútra kélt. Csak azt a szegény salátát hagyták ott magányosan a helyén...

"Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része.""

/Chris Gallatin/

A szerelem olyan, mint a naplemente. Giccsesnek tartod, de mégis lélegzetelállítónak.

/Monika Feth/

"Gondolj arra, hogy én akkor már ott leszek melletted, csak a szemeddel nem láthatsz. Ott leszek a tulipánok színében, a kis almafa rügyeiben, a virágillatban s a szellőben, mely megborzolja néha a hajadat."
(Wass Albert) 

Június. Gadányi-tó.

Tauplitz. Österreich.

A hétvégi nagy havazás nyomán gyönyörű fehér lepel lepte be a várost. Persze ilyenkor a gyalogosoktól, az autósokon át a buszsofőrökig, mindenki megbolondul egy kicsit. Mintha még nem láttak volna havat. Vagy telet.

Szeretnék valamit alkotni. Valami maradandót. Valamit, amire mindig örömmel gondolok vissza. Valamit, amit mások is értékelnek. Valamit, amivel nyomot hagyhatok magam után, hogy amikor már nem leszek, akkor is legyen aki rátalál az alkotásomra és örömét leli benne.

Valamit, amivel átadhatom örömömet és boldogságomat az utókornak.

Valamit, amit dédunokáim is szívesen mutogatnak majd gyermekeiknek - "Nézd, ezt üknagymamád csinálta!".

Valamit, amire büszke lehetek.

Valamit, ami csak az enyém.

Valamit...

.

.

.

De mit?

Nem igazán tudtam az elmúlt napokban, hogy mit posztoljak, így hát végül úgy döntöttem megosztok veletek egy kis zenét.

Mert az mindig segít...

A Mandowar zenekarról egy német fesztiválon hallottam először, amikor kiálltak a színpadra és elkezdték a leghíresebb rocktörténelmi számok feldolgozott verzióját játszani. Mindezt egy sajátos country stílusban, fergeteges hangulatot teremtve a színpadon és a nézőközönségben.

Azóta kerestem őket mindenhol az interneten, de csak most először találtam róluk értelmes minőségű videókat Youtube-on. Mint kiderült van egy-két saját számuk is a feldolgozásokon kívül, de ez nőtt a legjobban a szívemhez a koncert során, így hát ez lesz:

U.i.: Érdemes a közepét kivárni a zenének. ;)

Ha már visszakeveredtem a régen hőn szeretett deviantArt-ra az előző bejegyzésem kapcsán, akkor már előkotortam a régi, oda feltötött műveimet. Mert hogy én oda is regisztrálva voltam...

A képre kattintva elérhetitek a "gyűjteményemet"...

U.i.: Ez a kép egy spanyol tehenet örökít meg, amit a Camino során fényképeztem még 2006 nyarán. A Camino-ról majd még később írok többet.

Tegnap akadtam rá (a facebook üzenőfalamnak köszönhetően) Pascal Campion munkáira.

Ezek közül szeretnék megosztani párat, ami különösen tetszik, a teljesség igénye nélkül...

Ajánlom mindenki figyelmébe oldalát deviantArt-on, még rengeteg szebbnél-szebb alkotás várja az oda látogatókat.

Még egy kis Würzburg. A kedvenc vasúti sínjeim a hazafelé vezető útról...

Egy kis hangulatkép Ausztriából.

Az egyik kedvenc túrahelyem, kétszer járhattam már erre, Josefsbergnél.

Álmaimban néha egy hasonló helyre szeretnék költözni élni, távol minden nagyvárostól, a természet lágy ölén, fenn a hegyekben...

Kicsit depressziós estém lett az egyébként unalmas napom izgalmasnak induló délutánjából.

A hétvége ( vagyis az az egy napos vasárnap ) nagyon jó volt Vele és most jól esik visszagondolni és ábrándozni egy kicsit.

Apropó, letöltöttem egy képszerkesztő programot, hogy a mobilról feltöltött képeknek is legalább egy logo-szerűséget tudjak a jövőben adni. Tudom nem az igazi, de jobb mint a semmi. Igyekszem még finomítani is rajta.

Egy rajz, amit én rajzoltam még 2008-2009 környékén. Szeretem, mert sok mindenre emlékeztet... Később még lehet feltöltöm a többi kockológiát is...

Egy későbbi lehetséges 'alkotás' egyik apró részlete. Meglátjuk mi sül ki belőle...

Nem is állt szándékomban eredetileg megosztani, de most kicsit magányos vagyok és ez jutott eszembe.

Németországi tartózkodásom során egy évet töltöttem Würzburg csodás városában. Az ekkor készült képekből osztok most meg párat.

Folytatás következik...